Iskolánk pedagógiai programjának mottói,
valamint pedagógiai hitvallásunk

„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok,
hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35)

„Az iskola dolga,
hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni,
hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat,
hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére
és az alkotás izgalmára,
hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk,
és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”

(Szent-Györgyi Albert)

„A keresztény nevelésnek abban kell segítenie a gyerekeket, a fiatalokat, hogy megérjenek az Isten által adott szabadság felelős megélésére,érzékük legyen a transzcendencia és az igazi értékek iránt. Az evangélium lelkületével nézve megismerjék önmagukat és az őket körülvevő világot.
A katolikus nevelés alapja és középpontja maga Krisztus.”

(Pedagógiai program)

Az iskola katolikus szellemiségét a szeretet, a személyes odafigyelés, gondoskodás, az elfogadás légköre biztosítja. Arra törekszünk, hogy ez hassa át a tanár-diák, szülő-tanár, és a tantestület tagjai közti viszonyt egyaránt, hogy példát mutathasson, s kialakítsa a gyermekben ugyanezt a hozzáállást. Az iskola mindent megtesz azért, hogy a szülőkkel is jó partneri viszonyt tartson fenn, hiszen ők is egyenértékű társak a nevelésben. Mindannyian ugyanazt az ügyet szolgáljuk, egy szebb, szeretetteljesebb és ezért igazabb jövőt szeretnénk adni a következő nemzedékeknek.

A szülők, a diákok, a tantestület egyöntetű véleménye, hogy az iskola gyermekközpontú, családias hangulatú, a szeretet légköre jellemzi. Ez az értékrendi elkötelezettségből, a katolikus-keresztény szellemiségből adódik. Ezt segíti iskolánk házirendje, mely a jó osztályközösségek kialakulását támogatja, valamint az intézmény ideális gyermeklétszáma, mely lehetővé teszi az odafigyelést és a személyes törődést.

Jelképeink

Az iskola minden területét átfogó megújulása a 2012/2013-as tanévben vette kezdetét. A tárgyi, szakmai, személyi megújulás értékrendi alapokon zajlott, a cél a nagy múlttal rendelkező magyar katolikus nevelési hagyományoknak való méltó megfelelés és a Kárpát-medencei magyar nemzet egységének, összetartozásának, jövőjének szolgálata.

A 2014/2015-ös tanévben, iskolánk alapításának 130. évfordulója alkalmából megújult iskolánk címere, mely szimbolikus jelentéssel bővült. A címer közepén Szűz Mária alakja, a Nagyboldogasszony áll. A Nagyboldogasszony elnevezés magyar sajátosság: Szűz Mária Boldogasszony elnevezéséből ered. Szűz Mária fölött  a Szent Korona látható, mely a magyar államiság és a Kárpát-medencei magyar összetartozás legfontosabb szimbóluma. A Szent Korona kifejezi iskolai himnuszunk üzenetét is: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!„, azaz Mária a magyar nemzet pártfogója, védelmezője, a Kárpát-medence „Mária országa”. A háttérpajzs keresztje Krisztus áldozatát, a kereszt „sugarai”, az áradó kegyelmet jelöli, az évszám (1884) pedig iskolánk alapításának évére emlékeztet. A 130. évforduló kapcsán tehát fontos jelképpel gazdagodott iskolánk, mely értékrendünket és összetartozásunkat, egységünket még hangsúlyosabban kifejezi, és megjelent az ettől a tanévtől viselt iskolai kitűzőn és nyakkendőn is.

A 2015/2016-os tanévben, ahogyan más nagy múltú egyházi iskolákban is megszokott, a „hivatalosabb” címer mellett egy kevésbé hivatalos, a „hétköznapi” használatra alkalmasabb „logója” is született. Ennek egy változata a tanév során készíttetett osztálypólókon már megjelent. A logó a címer szimbolikáját követi, azt leegyszerűsítve, az iskola hivatalos neve helyett a jelmondattá vált megállapítás áll: „Tapolca családias iskolája„ vagyunk.

A 130 éves magyar katolikus iskolai hagyomány

Tapolca városában működő iskoláról a legelső írásos feljegyzés 1550-ből származik, ekkor említi meg először a plébániai jegyzék. Azonban feltételezhető, hogy mint más mezővárosokban, úgy Tapolcán is, iskola már korábban is létezett: ezt bizonyíthatja az is, hogy a külföldi egyetemeken már a XIV. századtól tapolcai diákok tanulnak, akik komoly műveltségre tettek szert. Tapolca első iskolája nagy valószínűséggel tehát a Templom-dombon, a plébániatemplom közelében lehetett, feltehetően a mai iskolamúzeum és a mi katolikus iskolánk környékén, helyén állhatott.

A 19. században a népoktatás kiszélesedésével, a lány- és fiúoktatás különválasztásával egymást követően két iskola született. Ranolder János veszprémi megyéspüspök alapításával elkészült a páli Szent Vince-rendi szeretet leányai zárdája, mely otthont adott az 1872-ben, ott induló leányiskolának. A mi iskolánk közvetlen elődjében, a Római Katolikus Fiútanodában az 1884/1885. tanévben, azaz több mint 130 évvel ezelőtt kezdődött a nevelés. Ekkor készült el iskolánk épületének egy része, a mai alsó tagozat négy tanterme és kezdődött meg abban a tanítás. Tapolca legrégibb iskolájaként mindmáig a magyar katolikus neveléstörténeti hagyomány közvetítője, őrzője.

Az iskolát 1948-ban erőszakkal elvették a katolikus egyháztól, 1962-ig Állami Általános Fiúiskolaként működött, majd utána lány tanulókat is fogadva, „Kettes számú” Általános Iskolaként. A rendszerváltást követően Templomdombi Általános Iskolának hívták 1995-ig, ekkor egy nagyon rövid ideig a Bárdos Lajos Általános Iskolához csatolták. 1997-ben az épületet átvette, visszavette az eredeti tulajdonosa, a Veszprémi Érsekség, majd a katolikus hagyományoknak megfelelő újrakezdés 1998 őszén történt meg, immár a Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskolában. Azóta 2001-ben, 2005-ben és 2007-ben történtek felújítások az iskola épületében.

Szimbolikus, hogy a legnagyobb felújításra éppen a 2014/2015. tanévben került sor. Éppen az épület átadásának 130. évfordulóján az iskola teljesen megújult, a legkorszerűbb, 21. századi energetikai követelményeknek megfelelően született újjá. Ezzel Tapolca legrégibb oktatási intézménye egyben a legmodernebb iskolájává is vált.