2024.05.07-én reggel izgatottan és várakozástelien gyűltünk össze az iskolánk előtt. Kezdetét vette egy csodálatos utazás, mely egy életre szóló élményt jelentett mindannyiunk számára.
Első állomásunk Csáktornya volt, a Zrínyi család sasfészke. Erre az úticélra már előzetesen készültünk a Kárpát-medencei Bakancslista segítségével. A vár körül csodálatos ősfák jelzik a család keze munkáját. A vár belső udvarán a kút körül gyülekeztünk és meghallgattuk idegenvezetőnk történeteit a nagy múltú családról. Itt írta Zrínyi Miklós a legismertebb művét, a „Szigeti veszedelem” című verses eposzt, és itt is hunyt el 1664. november 18-án egy vadkanvadászat közben kapott halálos sebe miatt, máig tisztázatlan körülmények között.
Ezt követően elsétáltunk Szent Jeromos szlavóniai származás szentünk szobrához, a Zrínyi fához, Zrínyi teljes alakos szobrához, a honvédő háború áldozatainak emlékművéhez és a turulmadaras központi emlékoszlophoz. Az emlékoszlopnál koszorút helyeztünk el.
Következő állomásunk Varasd, egy ideig Horvátország fővárosa volt. A kedves barokk város rengeteg látnivalót, történetet, mesét rejt. Legnagyobb érdeklődés a kis barokk puttókat övezte, melyek Varasdot a szomorú őrangyalok városává tették.
Felkerestük az Erdődyek várkastélyát, belső udvarában megtekinthettük a kőtárat is és tettünk egy sétát Európa talán legszebb barokk belvárosában. Órákat barangoltunk volna a kicsi macskaköves, cégérekkel tarkított utcákon. Megcsodáltuk a Megyeházát, a Draskovics Palotát, a székesegyházat és a gyönyörű városházát, miközben meghallgathattuk Maricza grófnő és Kálmán Imre történetét is.
A szabad program hamar elröppenő óráját minden kis csoport másképp töltötte. Volt, akit visszacsalogatott a várnegyed, volt, aki a fagyizók felé vette az irányt, de abban mind egyetértettünk, jó volna visszatérni.
A második nap volt talán a legszebb az egész kirándulás során. Míg az első nap esősen, szürkén zárult, ez a reggel a verőfényes, ragyogó tenger látványával fogadott bennünket.
Először a Fiuméhez tartozó Tersattoba látogatunk. A kegyhely udvarán Szent Ferenc szobra fogadott bennünket, körülötte magasra röppenő madarak. A Tersattoi Mária búcsújáró
templom kápolnája magyar hadihajók emlékét őrzi. A kápolna falán rengeteg festmény, melynek témája mindnek ugyanaz: viharos tengeren hánykolódó hajók, fölöttük az égi ragyogásban Szűzanya, aki a bajbajutottakon segít.
Innét Felsétálunk Tersatto várába, amelyet a Frangepánok építettek a 13. században. Madártávlatból csodáltuk meg a kikötőt, és a zöldre oxidálódott tetőket, melyek a Habsburg fennhatóság emlékét hírdetik.
Innen a városmagba a zarándokok lépcsőin, mentünk le és megismerkedünk Fiume történelmi belvárosával, a korzón található Óratoronnyal, a kikötővel és annak magyar felirataival, az emléktáblával, mely Baross Gábor emlékét őrzi. Meglátogatjuk a magyar időben
épült piacot, a színházat, a Kormányzói Palotát, a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épületét, az Adria-palotát és az Adria Magyar KirályiTengerhajózási Rt. székházát.
A kikötőből az egykori Andrássy úton keresztül megérkezünk a Kossuth Lajos Korzóra.
Szabadidőnket a kikötőben töltöttük, a mólón ülve csodáltuk a hatalmas tengeri hajókat, darukat, a lábunk alatt nyüzsgő tengeri élővilágot.
Fiumét követően Abbáziába hajóztunk tovább. Minden villájához gazdag, sokszor nemesi származású magyar családok története fűződik. Itt kezdtük sétánkat, felidéztük néhány család történetét. Sétálunk a tengerparton a híres, sziklába vájt sétányon és felkeressük a Hotel Palace Bellevue-t, amely Markusovszky Lajos 1848-49-es tábori főorvos utolsó lakhelye volt. Emlékét tábla őrzi a szálloda falán.
Utunk a babérról elnevezett Lovranba vezetett tovább, ahol a római időkből megmaradt városmagban tettünk egy sétát, amely kacskaringós kis utcáival visszaadja az adriai települések jellegzetes hangulatát. Óvárosában találjuk azt a villát, ahol Feszty Árpád is elhunyt. Emlékét emléktábla őrzi.
Szabadidőnket Lovran gyönyörű strandján töltöttük. A víz hideg, de káprázatosan tiszta volt. A vidék teljes pompájában megmutatta önmagát, hálás, derűs szívvel indultunk utolsó programunkra az adriai sétahajózásra.
A harmadik nap reggelén a csodálatos tengerpartot hátunk mögött hagytuk és elindultunk Zágráb felé. Egy végeláthatatlannak tűnő utazás vette kezdetét. Zágrábba érkezvén sétánkat a MÁV egykori főépítésze, Paffl Ferenc által tervezett központi vasútállomástól kezdtük. Innen Tomiszlav király lovasszobra mellett elhaladva megtekinthetjük a magyar honfoglalás millenniuma alkalmából átadott pavilon épületet, majd a séta parkban haladva láthattuk közös történelmi nagyjainak, Zrinyi Miklósnak és Jurisics Miklósnak, Kőszeg védőjének a mellszobrát. Valamint a hangulatos zenepavilont és meteorológiai órát.
A városnéző séta egyik állomása a zágrábi Liszt Ferenc Intézet volt, ahol egy kis időt „Magyarország területén” tölthettük. Megismertük munkájukat, hogy mennyi mindent tesznek a magyarság népszerűsítéséért, azért hogy megismerjék népünk kultúráját a szomszédos országokban és szerte a világban.
Meglátogattuk a felállványozott székesegyházat, benne a Szent István kápolnával, ahol Szent László koronázási palástját őrzik. Itt nyugszik Erdődy Tamás, valamint az 1919-es újratemetésük óta Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter is.
A Káptalandombi városrészből átsétáltunk a Felsővárosba, majd a dombon felsétálva az öreg kapun át a Szent Márk-térre érünk. Itt található a horvát országgyűlés, amely a Szent Márk templomra néz, tetején Horvátország és Zágráb címerét Zsolnai cserépből rakták ki. Majd a felvonók menti lépcsőkön visszatérünk a sétáló utcára és a városmagjába.
Szabadidőnket a piactéren és a szomszédos utcák forgatagában töltöttük.
4. nap
Juhász Sándor pincészetébe látogatunk, ahol a szőlőfeldolgozás folyamatát ismerjük meg, és sok érdekes régiséget is láthatunk a család személyes tárgyakból berendezett múzeumában.
Utunk később az újlaki várhoz és templomhoz vezetett, ahol Újlaki Miklós főúr, erdélyi bán és bosnyák király és Kapisztrán Szent János emlékét őrzik, valamint megtekintettük Kapisztrán Szent János, nándorfehérvári csata ismert alakjának az ereklyéit a templomban. A vár romjain ülve, gyönyörű kilátás tárult elénk a Dunára.
A program következő pontjaként ellátogatunk a sok szenvedést látott Ovcsara emlékhelyre. Vukovár a délszláv harcok idején 87 napig ellenállt az ostromnak. Majd a város elfoglalása után a szerbek a helyi kórház alagsorában élő illetve ápolásra szoruló embereket evakuálás címén buszokra szállították, majd a pár kilométerre lévő Ovcsara mezőgazdasági majorba vitték, ahol mindannyiukat lelőtték és közös tömegsírba dobták. A vukovári népirtás áldozatainak temetője Európa legnagyobb tömegsírja a második világháború óta.
Ovcsarán koszorút helyeztünk el. A gyerekek néma csöndben tekintették meg a különös emlékhelyet, ahol a korom sötétben arcok bukkantak fel és tűntek el a falakon. Mindannyian mélyen megérintődtunk a látottak során.
Vukovárra érve a délszláv háborúk egyik ikonikus városát ismerhetjük meg, ahol máig sok házon látni golyó és repesz nyomokat. Megtekintjük a vukovári víztoronyot, amely a délszláv háború horvát jelképévé vált. A víztorony tövéban kis pihenő várt ránk, innen indultunk tovább a katonai emlékparkba, ahol szabadon felderíthettük a kiállított haborús gépjárműveket, hadászati eszközöket.
Aznapi utolsó helyszínünkre vezetett tovább az utunk, a várdaróci tájházba, amely falu központjában található. Megismerhettük a baranyai magyarság hagyományait, főként a híres Kakasütést, valamint lehetőségünk volt meghallgatni egy rendhagyó irodalomórát.
Fáradtan indultunk vissza pélmonostori szállásunkra.
5. nap
Az ötödik nap reggelét a Kopácsi-Rét Nemzeti Parkban, verőfényes napsütésben kezdtük.
A nemzeti park szakembere által biztosított ismertetőt követően, bürühidakon teszünk sétát a mocsaras terület felett. A Kopácsi-rét Európa egyik legnagyobb természetes mocsárvidéke. Csodálatos flórája és faunája különleges élményeket ígér az ide látogatóknak.
A Dráván átkelve érkeztünk meg Eszékre, ahol valamikor az a török fahíd állott,
amelyet Zrínyi égetett fel. A városban 1849 februárjában szabadságharcunk legnagyobb
magyar veszteséggel járó ütközete zajlott.
Eszéken látogatást teszüttünk volna a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központba, ahol megismerkedtünk volna a horvátországi magyarok oktatási és kulturális helyzetével. Az épületet útba ejtettük, de a találkozás nem valósulhatott meg, mert eszéki utunk sajnos szombati napra esett.
A főtéren megtekintettük a neogótikus stílusú Szent Péter és Pál Nagytemplomot, majd a Dráva-parton egy kellemes sétávaleljutottunk a várba és megtekintettük Eszék óvárosát és annak főterét, a Ferences rendiek udvarában pedig a bombatölcsérekből és puskahüvelyekből állított Krisztus feszületet. Utban a belváros felé megtekintettük „A fityó elgázolja a tankot” címet viselő kultikus szoborkompozíciót.
Eszéket követően, rengeteg élménytől elcsigázottan hazafelé vettük utunkat.
.